Gaudium et Spes (GS)

II. Vatikáni Zsinat-i lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban

Gaudium et spes (lat. 'öröm és reménység'), Az Egyház a mai világban, 1965. december. 7.: a II. →Vatikáni Zsinat lelkipásztori konstitúciója az Egyház és a mai világ viszonyáról, a →Lumen gentium mellett a legfontosabb zsinati dokumentum. - A ~ az Egyh-nak a modern világgal folytatott →dialógusának gyümölcse. Jóllehet lelkipásztori jellegű, dogmatikai megalapozása is kétségtelen: az első ülésszak utáni áttöréssel egyre inkább a haladóbb teológusok nézetei érvényesültek. Több ponton felismerhetők olyan gondolkodók, teol-ok eszméi, mint Pierre →Teilhard de Chardin, Henri de →Lubac, Marie-Dominique →Chenu, Yves →Congar, Karl →Rahner. Jelentős szerepet játszott az alapgondolat elfogadtatásában Suenens belga bíb., aki azt emelte ki, hogy
az Egyh-nak nemcsak ad intra (belső mivoltára), hanem ad extra (a világgal való kapcsolatára) is figyelnie kell. A ~ kivételes hosszúságánál fogva is: a trentói zsin-ot kivéve, egymagában hosszabb, mint az egyes korábbi zsinatok valamennyi szövege együtt. Ezzel a dokumentummal megszűnt az Egyh. és a modern világ ellenséges, ellentétes viszonya, a →Syllabustól (1864) és a kiátkozástól (I. Vat. Zsin.) eljutottunk a párbeszédhez. De a ~ kidolgozása nagyon hosszú és bonyolult folyamat volt, öt alkalommal szinte újrakezdték a szerkesztést és a szövegezést. - I. A ~ szövegtörténete.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon