Mi a test teológiája?

Ezt a munkacímet adta Szent II. János Pál pápa első nagy, tanító célzatú munkájának, melyben az ember születéséről gondolkodik, különösen a szexualitás és az erotikus vágy vonatkozásában. 

Test és teológia?

A görög theologia szó a theosz és a logosz, azaz Isten és beszéd szavakból áll. Jelentése: az Istenről való beszéd. A test teológiája tehát azt mutatja meg nekünk, hogy hogyan "beszél", mit mond nekünk Istenről a testünk.

Miért éppen Szent II. János Pál pápa?

A Katolikus Egyház két évezred alatt nem csak a szeretetről, hanem a szexualitásról is tanított. Ha összegyűjtjük ezeket a tanításokat, egy kb. 6000 oldalas könyvet kapunk eredményül. Meglepő, de ezeknek az oldalaknak a kétharmadát ugyanaz a szerző írta: Szent II. János Pál pápa. Ő köztudottan sokat beszélt erről a témáról. De felmerülhet a kérdés, miért érdekelhet bárkit is, hogy mit mondott egy nőtlen ember ebben a témában, ha weboldalak milliói állnak rendelkezésünkre tele információkkal a szexualitásról, és csak egy kattintásnyira tőlünk...

A válasz egyszerű: Szent II. János Pál pápa gazdag bibliai alapokon nyugvó tanítása (amely úgy ismert, mint a Test Teológiája) olyan ajándék lehet számunkra, amely betölti szeretetéhségünket.

A Test Teológiája - egy rövid összefoglaló Anastasia Northrop tollából

A test láthatóvá teszi Istent

Mint testtel és lélekkel rendelkező személyek, akiket az Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett, az élet értelmét úgy találhatjuk meg, ha rájövünk, mit jelent Isten képének lenni, nem csak a lelkünkkel, hanem a testünkkel, az egész személyünkkel. Isten képe vagyunk, nemcsak a szabad akaratunkkal és értelmünkkel, hanem azzal is, hogy szövetségben és közösségben vagyunk másokkal. "Emberi eszköznek lenni, személyek közösségének neveztetni." Miért? Mert, Isten maga is személyek közössége a Szentháromságban. János Pál megmagyarázza: 

"Az ember Isten hasonlatossága és képe nem csak saját emberiességén keresztül lett, hanem személyek közösségén keresztül, amelyet férfi és nő alkot a kezdetektől. "
(ToB, 1979. nov. 14.)

"Az ember nem élhet szeretet nélkül"

A "személyek közössége" akkor alakul ki, amikor két ember szabadon odaadja magát a másiknak és a szeretetben elfogadja a másikat. Valójában a valódi szeretet ebben a kölcsönös odaajándékozásban rejlik. Ahogy az evangéliumban is látjuk, a keresztény élet leglényegesebb pontja a szeretet. 

Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretetet nem talál, nem vehet benne részt és nem teheti a szeretetet magáévá.
(Enciklika Az ember megváltója)

A test nem csak egy adalék a teremtéshez

Mi köze mindehhez az emberi testnek? Napjainkban a testet sokszor ábrázolják mint valaki gyönyörének a tárgyát vagy mint egy gépet, amelynek nem sok köze van lelki természetünkhöz. A test nem csak egy adalék a teremtéshez, inkább emberi létünk fontos része. Miért? Mert a fizikai test megmutatja az egyén lelki valóságát. Például, tudod, hogy valaki boldog, mert mosolyog. A boldogság nem egy testi, megfogható, látható dolog, ezért szükség van egy testi jelre, hogy kimutassuk.

A test házastársi jelentése

Egy férfi és egy nő nemi összeolvadása a házasságban úgy ismert, mint a lelki összeolvadás fizikai kinyilvánítása, személyük teljes egyesülése. Ugyanúgy, ahogy egy mosoly is üres, ha nincs mögötte boldogság, a testi egyesülés is üres lelki közösség nélkül. A férfi és nő fizikai közössége egy láthatatlan közösségre utal és azt mutatja nekünk, hogy a szeretet az, amiért megteremtettünk. Isten megteremtette a testünket mint férfiét és nőét, hogy megmutassa nekünk, hivatottak vagyunk a szeretetre, létezésünk értelme a szeretet, hogy adománnyá váljunk mások számára. Ez a "test házastársi jelentése": 

Az emberi test magába foglalja a kezdetektől a szeretet kifejezésének képességét, a szeretet, amelyben a személy adománnyá válik, kitölti a lényét és létezését.
(ToB, 1980. január 16.)

Ez az önadomány él valamennyi kapcsolatunkban, de a legkifejezettebb és legmélyebb fizikai kifejezése ennek az adománynak a férfi és nő nemi közössége a házasságban.

A nemi közösség nyelve

A házassági közösséget Isten velünk való közösségének (ami belsőséges, tehát nem nemi) jeleként tartják számon. A házassági közösség Krisztus emberek iránti szeretetének jele. Ezért ez tanít valamit nekünk Istenről. A házaspárt ennek a szeretetnek a tanújának tartják, amely az egész világnak tanúskodik. A házastársak nemi közösségében testük a szerelem és az odaadás nyelvét beszéli. Arra vagyunk hivatottak, hogy testünk az igazat mondja: 

A testnek eme nyelve több mint egyszerű nemi reakció. Hiteles nyelvként meg kell felelnie az igazság kívánalmának és az objektív morális normáknak. Pontosan ennek a nyelvnek a szintjén fejezi ki magát férfi és nő a legbelsőségesebben, amennyire az megadatott nekik.
(ToB, 1984. augusztus 22.)

A nemi közösség házasságnak való megőrzése az egyetlen útja annak, hogy testünkkel az igazat mondjuk. A házasságban a párok fizikai közössége a külső megnyilvánulása életre szóló egymás iránti elkötelezettségüknek, az elkötelezettségnek, amelyet házassági esküjükben tettek.

Hogy szívünk valóban szabaddá váljon

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a használta, a másik tárgyként való használata, a legvégsőkig. A bujaság úgy használja az egyént, mint a nemi kielégülés tárgyát. Ezen az úton szívünk "csatahellyé válik a szeretet és a bujaság között". (ToB, 1980. július 23.) Szívünk olyan, mint egy mély kút: sok benne a sáros víz, de amikor lemerülünk egészen az aljára, új és élő forrást fogunk találni. A szív sokkal mélyebb, mint a bujaság. Jézus számára nem elég megtartani a parancsolatokat, mintha azok nehéz terhek lennének. Ő átalakít bennünket és vágyainkat, így természetessé válik számunkra, hogy az Ő terve szerint éljünk. Akkor pedig, többé nem vonatkozik ránk a "törvény", mint ahogy azt Pál megírta a rómaiaknak. Akkor képesek leszünk házastársunkkal szeretetben és igazságban élni.

Krisztus a szívünkhöz szól és felszólít minket, hogy szabadon válasszunk és éljünk nemi életet összhangban az emberi méltóságunkkal mint olyan emberek, akiket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett. Csak úgy teljesedhet be az Isten képmására teremtett férfi és nő, ha teljes méltóságban élünk és így lehetünk boldogok a legteljesebb mélységben. Ez az az élet, amelyre megterveztek és megteremtettek minket a kezdetektől.